Fontos tudni, hogy nem feltétlenül vagyunk kötelesek tanúvallomást tenni, akár a nyomozó hatóság, akár a bíróság tanúként kíván kihallgatni. A büntetőeljárási törvény két nagy esetkörben teszi lehetővé ezt, vagy már eleve ki sem hallgatható tanúként az illető, vagy a vallomástételt megtagadhatja. Az büntetőeljárás eredményes lefolytatásának viszont akadálya lehet, ha több fontos tanú nem tesz vallomást, így a jogalkotó csupán korlátozott körben teszi ezt lehetővé. Jelen cikkemben ezen eseteket mutatom be a jogszabályi rendelkezésen keresztül.

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi CX. törvény (a továbbiakban: Be.) 171.-172.-173.-174. §-ai alapján a tanúkénti vallomástételt megtagadhatja:

• a terhelt hozzátartozója;
• aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben;
• aki foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles;
• a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, ha a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, az ezzel kapcsolatos kérdésben.

Ki minősül a terhelt hozzátartozójának a büntetőeljárási törvény szerint?

Hozzátartozó alatt a törvény az egyenesági rokont és ennek házastársát vagy élettársát, az örökbefogadó és a nevelőszülőt (ideértve az együtt élő mostohaszülőt is), az örökbe fogadott és a nevelt gyermeket (ideértve az együtt élő mostohagyermeket is), a testvért és a testvér házastársát vagy élettársát, a házastársat, az élettársat, a házastárs vagy az élettárs egyenesági rokonát és testvérét érti. A hozzátartozói viszonnyal kapcsolatban fontos, hogy két, kérdésesnek tűnő esetben is figyelembe kell venni: ha a bűncselekmény elkövetésekor nem állt fenn, de utóbb igen, illetve ha az elkövetéskor fennállt, de utóbb megszűnt – ezek nyilvánvalóan a nem vérségi alapú kapcsolatoknál merülhetnek fel, mint például a házastárs vagy az élettárs (és ez a fenti felsorolás szerint kihat az apósra, anyósra, sógorra is).

Amennyiben kétséges, hogy a terhelt és a sértett között akár az elkövetés idején, akár az eljárás során élettársi viszony állt fenn, a sértettnek a vallomástétel alóli mentességet biztosítani kell. Az élettársi viszony fennállásának megítélése ugyanis nem kizárólag a kihallgatandó személy egyoldalú nyilatkozata alapján történik, hanem ebben az esetben a hatóságnak hivatalból vizsgálódnia kell – a visszaélések elkerülése végett.

A bűncselekménnyel vádolásra való hivatkozás esetén a törvény szerint nem teljes körű: amíg a terhelt hozzátartozója teljes egészében megtagadhatja a vallomástételt, ebben az esetben csak az ezzel kapcsolatos kérdésben tagadhatja meg a tanú a vallomástételt. Tanúként célszerű higgadtan, megfontoltan válaszolni a kihallgatás során a kérdésekre, ugyanis az olyan kérdés feltevését, amely önvádra vezethet, a törvény nem tiltja – hiszen a vallomás megtagadása nem kötelező, az a tanú belátására van bízva. A feltett kérdésre adott elhamarkodott választ pedig célszerű elkerülni, s előbb végiggondolni, hogy a tanú kíván-e erre a jogára hivatkozni, s így megtagadni a válaszadást.

A hozzátartozói viszony, valamint a hozzátartozó bűncselekménnyel vádolása, mint mentességi okok,különleges viszonyban vannak egymással. A tanú ugyanis dönthet úgy, hogy a terhelttel kapcsolatban fennálló hozzátartozói viszony ellenére vallomást tesz, azonban egyes kérdésekben megtagadja a vallomástételt, mert azzal a terheltet (egy másik) bűncselekmény elkövetésével vádolná. Ilyen lehet például az az eset, ha a tanú azt mondja, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekményt a terhelt nem követte el, mert a kérdéses időben a közös otthonukban tartózkodott, azonban nem mondja meg, hogy mit csinált otthon, mert akkor például azzal kellene vádolnia, hogy magánokiratot hamisított.

Az önvádra kötelezés tilalma

A tanúvallomást az az önvádra kötelezés tilalmára való hivatkozással nem tagadhatja meg az, aki a kérdésre adott válasszal önmagát olyan bűncselekmény elkövetésével vádolná, amely miatt

1. a) vele szemben a feljelentést a vádalku miatt elutasították,
2. b) vele szemben a nyomozást a egyéb büntethetőséget megszüntető ok miatt vagy vádalkura való tekintettel megszüntették,
3. c) vele szemben a büntetőeljárást tevékeny megbánás miatt megszüntették,
4. d) vele szemben a büntetőeljárást a vádemelés elhalasztása miatt vagy büntethetőséget megszüntető egyéb ok megszüntették, illetőleg
5. e) a Btk. Különös Része alapján a hatósággal történő együttműködése folytán nem büntethető.

Fontos tudni, hogy ha a tanú a vallomástételt az eljárás egy későbbi szakaszában megtagadja, az azt megelőző valamennyi vallomását figyelmen kívül kell hagyni. Kihallgatható viszont az a személy, aki a tanútól a bizonyítandó tényről nem hivatalos eljárása során vagy azzal összefüggésben szerzett tudomást.

Szintén fontos tudnivaló, hogy mind a nyomozó hatóságok, mind az eljáró bíróság köteles a tanúzási figyelmeztetéseket a tanúval közölni az alábbiak szerint:

A tanút a nyomozás, valamint az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárás során az első kihallgatásakor figyelmeztetni kell arra, hogy

1. a) a tanúvallomást megtagadhatja, ha az azt megalapozó körülmények a kihallgatás vagy a bűncselekmény elkövetésének idején fennállnak,
2. b) ha vallomást tesz, köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani,
3. c) a hamis tanúzást és a tanúvallomás bíróság előtti jogosulatlan megtagadását a Btk. büntetni rendeli, és
4. d) ha vallomást tesz, vallomása az adott vagy más ügyben bizonyítási eszközként akkor is felhasználható, ha a vallomástételt a későbbiekben megtagadja [az a)–d) pont a továbbiakban együtt: tanúzási figyelmeztetés].

Amennyiben büntetőjoggal, büntetőeljárással, szabálysértéssel kapcsolatos jogi kérdése merül fel forduljon hozzám bizalommal!